include_once($yKJD); Települések - Dombóvár város - Dombóvár
előző hónap 2012. FEBRUÁR következő hónap
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29
Honfoglaló
Kezdőlap > Települések > Dombóvár

Dombóvár város

Dombóvár
Önkormányzat neve:
Dombóvár
Polgármester neve:
Szabó Loránd
Jegyző neve:
dr. Gábor Ferenc
Lakosságszám (fő):
20186
Dombóvár Önkormányzata
Cím:
7200 Dombóvár, Szent István tér 1.
Tel.:
+36-74/564-564
Fax:
+36-74/564-501
E-mail:
URL:
 

Földrajzi elhelyezkedés, természeti környezet

Dombóvár város Tolna, Baranya és Somogy megye találkozásánál, a Dél-dunántúli Régió középpontjában, a Kapos folyó mellett terül el. Közigazgatásilag Tolna megyéhez tartozik, de vonzáskörzete messze túlterjed a megye határain.

A város több kistáj határán helyezkedik el, amelyek harmonikus dombsági felszínét a Kapos völgyének széles talapzata töri meg. Dombóvár lakott területének legnagyobb hányada a Külső-Somogyi-dombsághoz kapcsolódik, annak déli - kataszteri rendszerben Dél-Külső-Somogy - , a Kapos völgyre néző szélén ül. A település néhány körzete - Szuhay-domb, Újdombóvár egy része - a Kapos völgyében fekszik, a Szőlőhegy pedig már a zselici dombok aljában van.

A környék elsősorban kiváló talajadottságainak köszönhetően intenzíven művelt mezőgazdasági terület.

A Kapos-völgy a XIX. század első felében történt szabályozással nyert el mai arculatát.

A terület éghajlata átmenetet képez a kiegyensúlyozott Nyugat-Dunántúl és a szélsőségekre hajlamos Alföld között. Hőmérsékleti különbség a Kapos-völgy és a magasabb külső-somogyi pannontábla hőmérsékletjárásában mutatható ki.

Dombóvár életében a felszíni és felszín alatti vizeknek a múltban és a jelenben is kiemelkedő a szerepük. Még a XIX. században is mocsaras, vízben gazdag környék volt ez. A mocsárnak a dombói vár fénykorában volt stratégiai szerepe. Nagyobb tavaszi hóolvadások, hosszabb esőzések következtében még napjainkban is gyakran borítja hetekig víz az egész Kapos-völgyet.

A talajvíz mára nagyon elszennyeződött, mivel a szennyvíz elvezetése későn kezdődött meg a településen. Az első ártézi kutat 1905-ben fúrták a villanytelepnél, ez a kút azonban csak az üzem vízszükségletét fedezte. A lakosság jó vízzel történő ellátása az 1950-es évek végén következett be. Az 1960-as évek végén a kőolajkutató fúrás szénhidrogént nem, termálvizet viszont hozott a felszínre. Az 55 fokos, jelentékeny fluorid tartalmú alkáli-hidrogénkarbonátos hévizet 1977-ben gyógyvízzé nyilvánították.

A Kaposba ömlő mellékfolyók közéül bal oldalon a Konda-patak a legjelentősebb, amely a Külső-Somogyi-dombságra jellemző meridionális völgyben folyik. Ez a patak választja el Ódombóvárt és Újdombóvárt. Ma a völgy a település zöldterülete, egyben rekreációs lehetősége is. Az utóbbi években ökofolyosó kiépítésével egyre kedveltebb pihenőhellyé vált.

A városkörnyékén a természetes növénytakaró még a honfoglalás idején is a vegyes lombos erdő volt, ez azonban irtásfalvak terjeszkedésével eltűnt. Ma az erdő Dombóvár környékén csekély területre korlátozódik.

A Kaopso árterületéből kiemelkedő teraszon volt az egykori Szigeterdő. Ennek egyes részleteiben az egykori síkvidék kőrises-tölgyes jellemvonásai is fellelhetők, pedig a tudatos kerttervezés, a sétautak, az örökzöld foltok, a park közepén nyírott gyep, a szoliterként álló idős fák, valamint a sok díszfa és cserje alaposan átformálták.

A park gazdag madárvilágnak ad otthont. Tavasszal hangos a környék az itt fészkelő feketerigók, barátposzáták, erdei pintyek énekétől, a balkáni gerlék búgásától és a harkályok hangjától.

A város másik védett természeti értéke az újdombóvári vadgesztenye sor. A védettség kimondásának idején, 1976-ban a Fő utca jobb és bal oldalára telepített vadgesztenyefák 50 évesek voltak. Most, majd 30 év múlva is jó fejlődést mutatnak, bár néhányuknál tapasztalható, hogy betegségek vagy károsítok siettetik korhadásukat, pusztulásukat. Különösen májusban, virágzás idején szép látvány a „felbokrétázott” Fő utca.

A Kapos és a környező patakok az apró és nagyobb állatok vonulásának természetes útvonalai. A néhány éve felfedezett Gyólyavár melletti tűzlepke lelőhely ma védett terület „szerencsére” kevesen ismerik.

Infrastruktúra

Dombóvár jól kapcsolódik az országos rendszerhez. A Dél-Dunántúl kiemelt vasúti csomópontja, a vasút megépítése óta mindig fontos szerepet játszott a város életében. A Budapest-Pécs, illetve a Budapest-Kaposvár-Gyékényes fővonalak csatlakozási, illetve elágazási pontja. E vonalakat villamosították, és az utóbbin nemzetközi járatok is közlekednek. A főváros 1996 óta intercity vonatokkal két óra alatt elérhető.

A közúti közlekedést tekintve a 61. sz. fő közlekedési, illetve a 611-es sz. út csatlakozik a városba. Az előbbin a Balaton (Siófok), illetve az M7-es autópálya jól megközelíthető, valamint Kaposvár-Nagykanizsa és Tamási-Dunaföldvár felé bonyolódik jelentős forgalom. A 61. sz. út rekonstrukciója több mint egy évtizede folyamatosan zajlik. A 611. sz. út Pécs felé biztosít jó összeköttetést. Alsóbbrendű úton közelíthető meg Bonyhád, illetve Hőgyészen keresztül Szekszárd. Jelenleg tehát rendkívül kedvezőtlen a megyeszékhely elérhetősége Dombóvárról és körzetéből. Ezen a helyzeten változtat majd a jövőben a tervezett S) ejlű forgalmi autóút. A fejlesztési elképzelésekben szerepel az S65 jelű, Pécs-Dombóvár-Siófok autóút létesítése is. A város átmenő forgalmának, elsősorban a Rákóczi utcának a tehermentese szükséges még elkerülő útszakasszal.

Dombóvár vízellátását a négy vízmű-telephelyhez kapcsolódó kútcsoportok biztosítják. 2005-ben a város európai uniós pályázaton az országban elsőként 431 millió Ft-ot nyert vízminőség javításra. Elkészült a vízmű hosszabb távú fejlesztési koncepciója is, amely részletesen tartalmazza az igényeket.

A szennyvíztisztító telep szabad kapacitása a csatornahálózat bővítését igényli. Az elmúlt időszakban megtörtént a volt uniótelep és a volt Láng gépgyári átemelő teljes gépészeti rekonstrukciója. Kaposszekcső közigazgatási területén lévő Liget Lakótelep szennyvíz elvezetése a dombóvári telepre már megtörtént. 2005 nyarán kezdődött meg a szennyvízhálózat építése Dombóváron a Kertvárosban is.

1997-ben megtörtént a város közvilágításának teljes korszerűsítése is.

A földgáz bevezetése és a hálózat kiépítése a DDGÁZ Zrt. beruházásában 1997-ben történt meg, a hálózat csaknem teljes a város területén, a rákötések aránya 56%-os.

A város csatlakozik az országos távhívó hálózatba, körzetszáma: 74. A dombóvári hálózat mára megfelel a legmodernebb követelményeknek. A környező településekhez minden irányban optikai kábelen csatlakozik, a dombóvári előfizetők pedig a digitális központon keresztül kapcsolódnak a hálózatra.

Dombóváron a kábeltévé-hálózat kiépítése 1980-ban kezdődött és a jelenlegi Dombóvár TV a kistérség településein is fogható.

Történelem

A terület kedvező földrajzi adottságokkal rendelkezik az ember megtelepedéséhez, s az itt talált leletek azt bizonyítják, hogy mind a kő-, mind a bronzkorban lakott hely volt. Fontos utak vezettek itt a rómaiak idejében Pécsről Győrbe és Óbudára, a rómaiak jelenlétét ugyancsak sok lelet bizonyítja. Az V. század idején „eltűnt” város: Iovia is a környéken lehetett.

A honfoglaló magyarok szláv lakosságot találtak itt, valószínűleg szláv eredetű a város nevének előtagja, a Dombó szó, ami származhat a dombu "tölgy" jelentésű szóból. A környék hamar benépesült, ezt bizonyítják a feltárt honfoglalás-kori sírok. Első ismert erődítménye a mai Szigeterdőben az elmúlt években feltárt téglából épült vártorony, ami a 12. században már állt. Ma is láthatók a Kapos partján a valószínűleg a tatárjárás után épült másik vár romjai, amit ma Gólyavárként emlegetnek. A vár a Kőszegiek 1319. évi veresége után Károly Róbert birtokába került, aki a Csák nemzetségbeli Péterrel más várakért elcserélte. Az új birtokos család a helynév alapján Dombainak nevezte magát. Dombay János halála után felesége, Werbőczy Örzse révén Werbőczy Imre szerezte meg, s a török tőle foglalta el döbröközi várával együtt az 1543-44. évi hadjáratban.

A török hódoltság idején a koppányi szandzsák egyik kerületének (nahije) központja, s a török állandó katonaságot tartott benne. A török kiűzése után a várat felrobbantották, köveinek nagy részét széthordták, mára csak két falcsonk látható belőle.

Mint Tolna megye területének környező részeit, Dombóvárt is herceg Esterházy Pál nádor vásárolta meg, birtokközponttá tette, s ettől kezdve az Esterházyak 1944-ig fontos szerepet játszottak Dombóvár életében. A lakosság az új település első házait a mai Kakasdombon emelte, majd innen terjeszkedett előbb északi, majd keleti irányba.

Az 1767. évi úrbéri összeíráskor Dombóváron már 112 család élt.

Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyarország Geographiai Szótára című művében többek között az alábbiakat olvashatjuk: "Dombóvár magyar mezőváros Tolna megyében. ... Lakja 1200 kath., 80 zsidó, kath. paroch., derék uradalmi épületekkel. Róna határa első osztálybeli, rétjei jók, szőlőhegye, erdeje bőséges,..."

Dombóvár igazi fejlődését a vasútépítés hozta meg. 1872-ben készült el a Dombóvár-Zákány vonal, majd folytatódott a Dombóvár-Bátaszék- Baja, a Budapest-Pécs, a Dombóvár-Veszprém vonal építésével. 1908-ra Dombóvár előnyös közlekedési helyzetbe került, s ez hatott az ipar fejlődésére is. Az addig mezőgazdasági jellegű településen megjelent a polgárság, s néhány évtized alatt a környék közlekedési, ipari és kereskedelmi központja lett.

A 19. század második felétől létezett egy másik közigazgatási egység is, Újdombóvár, amely eszmei község volt, az Esterházy-uradalom pusztáit fogta össze, majd 1913-ban nagyközséggé szervezték.

1895-ben az addig Tamási székhelyű dombóvári járást ketté osztották, s 1896-ban megkezdte működését a szolgabírói hivatal. 1902-ben a település neve Ódombóvárról Dombóvárra változott.

A mai Újdombóvár városrész kialakulása 1918-ban kezdődött, amikor az Esterházy-birtokból 200 kataszteri holdat kimértek 591 építési teleknek. Sok vasutas, kisember kezdett itt építkezni, és kinőtt a földből a Telep. A két település közigazgatási egyesítése 1946-ban történt meg.

A két világháború között megindult iparosodás nagy része is a mezőgazdasághoz kapcsolódott: konzervgyár, vajgyár, kendergyár.

Az 1960-as, 70-es években az ötéves tervek keretében több üzemben korszerűsítésre és új üzemek létesítésére került sor. Így jött létre a kenyérgyár, a kesztyűgyár, a Láng Gépgyár és a Pátria Nyomda, majd a Csavaripari Vállalat.

1970. április 1-jén Dombóvárt várossá nyilvánították, ami újabb lendületet adott az iparnak és a kereskedelemnek. Áruház, szálloda, művelődési ház, új iskolák épültek, torna- és sportcsarnokok létesültek. 1973-ban kezdődött Dombóvár legfőbb idegenforgalmi vonzerejének, Gunarasnak a gyógyfürdőnek az építése. A fürdő évről-évre megújult, szolgáltatásai egyre bővültek és dél-dunántúl második legnagyobb fürdő lett. A fürdőtelepen a nyaralóházak mellett kemping, hotel és panzió is létesült.

Az 1990-es rendszerváltás az ipart érintette leginkább, ugyanis ezen cégek dombóvári leányvállalataikat számolták fel először gazdasági nehézségeik leküzdésére. Ezzel új fogalmat tanult a város, a munkanélküliséget. A rendszerváltás gazdasági hatását mára sem heverte ki igazán Dombóvár.

A gazdasági változások társadalmi, politikai változásokkal is jártak.. Ezt mutatják az 1990 óta lezajlott választások. A polgármester-választás eredményeként 200-ben a választásoktól 2003.ig KDNP-s polgármestere volt a városnak, azóta napjainkig MSZP-s.

Népesség, demográfia

Tolna megye az ország más dél-dunántúli és dél-alföldi megyéihez hasonlóan óriási népesség-vesztést szenvedett a török uralom idején. A falvak nagy része elnéptelenedett a mértéktelen adózás következtében, ráadásul a legfontosabb hadiútvonalak erre vezettek Buda felé- A vármegye településeinek száma a XV. században 561 volt, ebből a XVII. század végére 45 maradt meg. Dombóváron is mindössze 25 magyar család maradt ekkora, szerb népességgel vegyes.

Müller János Kristóf 1709-es térképén 16 ma is létező települést tüntet fel, köztük Dombóvárt is. A törökök és a szerbek elől tömegesen északra húzódtak a lakosok, így a szerbek benépesítették az elnéptelenedett területeket, s nemcsak Dombóvárt, hanem a környékét is. A Rákóczi-szabadságharc idején ők szembekerültek a kurucokkal, így java részük ismét délebbre vándorolt. Dombóvár ekkor vált lényegében magyar településsé.

A XIX. század utolsó harmadáig a település népessége igen lassan növekedett, falusias jellege nem változott.

Döntő változás 1872 után kezdődött, amikor átadták az első vasútvonalat. A település ekkor még két önálló részként - Ó- és Újdombóvárként – létezett, noha nevük alapján is összetartozónak tekinthetjük őket. Ódombóvár lakossága ugrásszerűen nőtt, 1881-1890 között 61%-kal, és a XX: század első évtizedében is 54%-kal emelkedett a népességszám. Újdombóvár bővülése nem volt ennyire látványos.

Ódombóváron az aktív keresők közül az iparban 22-25% dolgozott, a közlekedésben 15%, míg Újdombóváron a lakosság hagyományos szerkezetű volt, a népesség 77%-a a mezőgazdaságból próbált megélni.

A fejlődést a település közigazgatási szerepének növekedése is jelzi. A XIX. század végén létrejött a Dombóvári járás.

A trianoni békeszerződés csökkentette a helyi vasútvonalak jelentőségét, a mezőgazdasági export lehetősége minimálisra zsugorodott, s a gazdasági visszaesés a népességszámra is hatást gyakorolt. 1920 és 1941 között mindössze 5%-kal növekedett Dombóvár lakossága.

A II. világháború utáni időszak ismét emelkedést jelentett a közigazgatási ranglétrán. 1945-ben Dombóvárt törvényhatósági jogú várossá nyilvánították, majd 1946-ban egyesítették Ó- és Újdombóvárt. 1949 és 1970 között a lakosság 21,6%-kal növekedett.

Dombóvárt 1970-ben nyilvánították várossá, s ez a rang mindenképp az infrastruktúra és az ipar fejlődését jelentette, s így hatott a népesség alakulására is.

1974-ben megyehatár rendezésre is sor került. Kaposszekcső-Szőlőhegyet több tucat lakóházával Dombóvárhoz csatolták, így a város újabb külterülettel növekedett.

1990-től kedvezőtlen gazdasági változások hatására, a volt szovjet laktanyában kialakított több tucat lakásba való kiköltözéssel a növekedést megállt, egyes években a lakosság száma csökkent, 2005-ben a lélekszám 20.531 fő volt.

Egészségügyi ellátás

A városi kórház és rendelőintézet Szent Lukács Egészségügyi Kht. néven működik. Három megyéből mintegy 80 ezer emberről gondoskodnak az intézmény dolgozói. 2005. áprilisában állami támogatással megkezdődött a kórház rekonstrukciója megy 2006. szeptemberében fejeződött be.

A kórház Gunarasban lévő épületének regionális célokat szolgáló rehabilitációs centrummá fejlesutésére a Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatán nyerte el a felújításhoz szükséges összeget. 2006. decemberében már megnyitotta az új, korszerű rehabilitációs központ kapuit.

A városban 4 gyermekorvosi, 10 felnőtt háziorvosi körzet van, 4 helyen történik terhes és csecsemő tanácsadás, 11 védőnő dolgozik. Szakrendelő intézet, fogászati rendelők, 4 gyógyszertár és mentőállomás segíti az egészségügyi ellátást.

Közoktatás

A közoktatási intézmények rendszere az elmúlt időszakban nagy átalakuláson ment át. A dombóvári városrész 3 óvodáját összevonták, napjainkban a Szivárvány óvodaként működik.

Az újdombóvári városrészen a Szásszorszép Óvoda a József Attila ÁMK egységéhez tartozik. A Margaréta Óvodát pedig a református egyház vette át. Az alapítványi MÁV Óvoda anyagi támogatás hiányában 2003-ban megszűnt. Függetlenített logopédus biztosítja az óvodáskorú gyermekek logopédiai ellátását. A városban valamennyi óvodai igényt ki tudnak elégíteni az intézmények.

Az általános iskolák három különböző fenntartó hatáskörébe tartoznak. A városi önkormányzat 2004 őszétől összevontan működteti a Molnár György, a Zrínyi Ilona és a zeneiskolát. Az új intézmény Belvárosi Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. A József Attila Általános Művelődési Központ társulásban működik, melynek tagja még Attal, Dalmand és Nak Általános iskolája. Az intézmények vezetését a József Attila ÁMK igazgatója látja el. A Szent Orsolya Rendi Gárdonyi Géza Általános Iskola fenntartója a katolikus egyház. A megyei fenntartású Móra Ferenc Általános Iskola az enyhe fokban sérült gyermekek oktatását-nevelését oldja meg, nemcsak város, hanem a környező községek területéről is.

A középfokú oktatás terén a város gimnáziumot, szakközépiskolát és szakmunkásképző iskolát működtet. Közülük legrégebbi múltra tekint vissza az 1913-ban alapított Illyés Gyula Gimnázium, amelynek alapítási évében tanítványa volt Illyés Gyula is. Az iskolában 4 osztályos és 8 osztályos gimnázium, nyelvi előkésítő osztály és érettségi utáni OKJ-s csoport működik. Az Apáczai Csere János Szakközépiskola és Kollégium világbanki szakközépiskola, kiemelkedően jó tárgyi, szakmai felszereltséggel rendelkezik. A nappali képzés mellett a felnőttek esti képzésétben is részt vállalnak. Szakközépiskolai osztályaiban gazdasági, informatikai és közlekedési szakágon tanulhatnak a diákok. Valamint van nyelvi előkésítő évfolyam és érettségi utáni OKJ-s képzés. Az 516. sz. Ipari Szakképző Iskola és Kollégiumban a szakközépiskolai osztályokban elektronikai, ruhaipari, vendéglátó-ipari, humán szakmacsoportok, valamint 2 éves szakközépiskolai képzés működik. A szakiskolai képzés keretében 10. osztály utáni OKJ keretében asztalos, gázvezeték és –készülékszerelő, géplakatos, hegesztő, kőműves, mezőgazdasági gépész, nőiruha-készítő, pék-cukrász, pincér, szakács, szobafestő-mázoló és tapétázó, villanyszerelő szakmát lehet tanulni. Mindhárom középiskolának van kollégiuma. A Szakmunkásképző Intézetben sportcsarnok, a másik két középiskolában tornaterem segíti a testnevelésit és a sportolást. A sportcsarnok a diákságon kívül rendelkezésre áll az egész város sportot kedvelő polgárainak.

Közművelődés

A művelődés fő színtere a Városi Könyvtár és a Dombóvári Művelődési Ház. A két intézmény az 1979-ben átadott, akkor modernnek számító épületben kapott helyet.

Dombóvár város könyvtára önkormányzati intézményként működik, elhelyezését, belső esztétikai képét tekintve kiemelkedően jól adottságú könyvtárnak számít. 2005-ben a többcélú társulás keretein belül könyvtári szolgáltatást nyújtanak a kistérség önálló könyvtárral nem rendelkező településeinek. Ezek: Csibrák, Dalmand, Jágónak, Lápafő, Nak, Sazkcs, Várong.

A Dombóvári Művelődési Ház Kht. a város és városkörnyék kulturális életének meghatározó szervezete. Az általános emberi és kulturális értékek megőrzése mellett a lakosság valós érdekein és igényein alapuló értékteremtésre és - közvetítésre törekszik. A hagyományos közművelődési formákon túl keresi a testi-szellemi kultúra korszerű lehetőségeit, formáit. Helyet ad több művészeti és civil csoport programjainak, összejöveteleinek. Az utóbbi időben újra gyakoribbá lettek a színházi előadások, rendszeressé váltak a képzőművészeti kiállítások.

A közeljövő tervei között szerepel egy moziterem kialakítása, amelyre nagy igény mutatkozik a városban. Szükséges az épület külső és belső felújítása is.

A város közművelődésének része a két múzeum is: a Helytörténeti Múzeum és a Fekete István Múzeum, előbbiben történelmi, néprajzi és egyéb emlékeket tekinthet meg a látogató. Az állandó kiállítások mellett rendszeresen vannak évfordulókhoz kapcsolódó ideiglenes tárlatok.

Civil szervezetek

A városban 84 önmagát civil szervezetnek tekintő csoportosulás, közösség tevékenykedik. Ezek egy része már a rendszerváltás kezdete előtt megalakult, és működött pl. a Városszépítő és Városvédő Egyesület.

A szervezetek az utóbbi időben megalakították a Civil Tanácsot, ami képviseli és összefogja őket. Az önkormányzat a szervezeteket és a Civil Tanácsot is partnerének tekinti, anyagilag is segíti mind a szervezeteket, mind a Civil irodát, amely igazgatási szolgáltatással, tanácsadással segíti az egyesületeket és a város lakosságát.

Sport

A város legtöbb szurkolót vonzó sportága a kosárlabda. A csapat 1997 óta az NB I/A csoportjában szerepel. A város labdarúgó csapata hosszú múltra tekint vissza, jelenleg az NB III-ban ér el jó eredményeket.

Van a városban atlétika, úszás, triatlon, teke, asztalitenisz, lovassport, sakk, kispályás labdarúgás, kötélugrás, és többféle szabadidős sport.